A költő kálvinista családban született. Iskoláit Nagykárolyban és Zilahon, református és evangélikus felekezeteknél végezte. Felnőve eltávolodott az egyháztól és Istentől. Sokáig vallástalan, hitetlen ember látszatát keltve élt, Istent azonban sohasem tagadta meg. Életének ellentmondásossága, a rázúduló sok baj – megszűnik benne az Istenkeresés. Nem tudja kit, mit keres, csak gyermeki tiszta, naiv, őszinte hitét szeretné újra feltámasztani. Sok versében idézte fel a gyermekkori karácsonyokat. Sok versében az Istennel való találkozás gondolata izgatja. Néha visszazuhan a hitetlenségbe, néha úgy érzi, hogy akkor érinti meg Isten, mikor nem is számít rá. Király István szerint Ady jellemzője a hitetlen hit.
Király István Ady Istenes verseit két fő és két alcsoportba osztja:
1.főcsoport: humanizált Isten
a, a béke Istene: embert szerető, vigasztaló, cserébe teljes odaadást kívánó Isten.Versek:
a, Isten, a „vigasztalan”. Látszólag nem törődik a világgal, közönyös. Valójában azért szomorú, mert súly ránehezedik. Vers: Isten a vigasztalóm.
b, a zsarnok Isten: bánt, űz, áldozatokat követel, szeszélyes, embereket öl (barbár, ősi keleti istenségek). Vers: A nagy cethal.
Álmom az Isten
Konkrétan nem jelenik meg az Isten, de mégis emberarcúnak képzeli el az olvasó. Ez az Isten a békesség istene, aki kimenekíti az embert léte viszontagságai közül a Nihilből, a semmiből.
Versindító alaphelyzet: egy tétel kimondása: a lírai én válságos állapotának rögzítése.
Kulcsszavai: Úr, Nihil, nincsen, semmi.
Első versszak: otthontalan, értékek híján lévő ember panasza.
Második versszak: Istenvágy megfogalmazása – elérhetetlen álom.
Harmadik versszak: visszatérés a lírai én lelkiállapotához, keserűségéhez. A halál előtti pillanatban a megbékélés vágyát fogalmazza meg.
Világkép: a nihilizmus és a hit között hánykódó ember.
Hangulat: egyszerre nyomasztó és ünnepélyes, őszinte.
Kulcssora: „Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.”
Imádság háború után
A versben a béke Istene jelenik meg (humanizált Isten):
„Békíts ki magaddal s magammal, hiszen Te vagy a béke…”
A vers az én-versek kategóriájába sorolható, megrázó E/1. vallomás. A lírai én nyomorúságáról szól.
Műfaj: könyörgés, imádság.
Retorikai eszközei a vallásos hangnemet erősítik. Képanyagát tekintve egyáltalán nem vallásos, hanem hétköznapi, háborús képanyag jellemzi. Karakteres jellegét az állandó ismétlések adják.
Szerkezetét az egyes versszakok időviszonyai adják: eleje: jelen; 4.vszk: múlt; vége: jelen.
Hangulat: nyomasztó, megrázó.
Kulcsszavai: mindennek vége, nincs.
Ezzel szemben jelenik meg egyetlen pozitív értékként Isten, aki maga a béke.
Zárlat: a kérés megismétlése ~ Békíts ki magaddal s magammal…
(Keretes vers)
A Sion-hegy alatt
A vers a humanizált és a dehumanizált istenkép közötti átmenetet jeleníti meg.
Én-vers, egy vallomás.
Téma: meghiúsult kapcsolatfelvétel Isten és ember között.
Hangulat: nyomasztó, kísérteties, fáradt.
Két központi szereplője a borzolt, fehér szakállú Úr és a hozzá feltehetően hasonló, kopottas küllemű, öregedő lírai én. Szimbolikus Isten ruházata és a mozgása is ~ harang alakú kabátot és piros betűt (skarlát betű-szégyen) visel rajt ~ ő viseli az emberi bűnök szégyenbélyegét. Az ószövetségi történettel ellentétben Isten a hegy lábánál várja az embert, majd felemelkedik, az ember pedig egyre mélyebbre jut. A kapcsolatfelvétel azért marad el, mert az ember nem tudja megszólítani Istent.
Zárlat: halotti hangulatot áraszt és a lírai én teljes passzivitásra ítéltetik: csak ül és sír.
Forradalmi versek
Ezekben a versekben Ady cselekvő embersége jelenik meg. Ez egyet jelent a másoknak való kitárulkozással, a másokért való áldozatvállalással és a közösségért való felelősségérzettel. Számára csak egyetlen közösség létezik: a magyarság.
Sem utódja, sem boldog őse…
A forradalmi verseket is tartalmazó 1909-es Szeretném, ha szeretnének c. kötetben jelenik meg. Formája: én-vers.
Téma: egyszerre szólal meg benne a tömeg fölé emelkedés illetve a tömeghez tartozás vágya. A forradalmi versek alapgondolata nyer benne kifejezést. A másokért való égés és a másokért vállalt tett gondolata szólal meg benne. Első része a dacos mégis-morál megszólaltatása.
Kulcssor: „Hogy látva lássanak…” ~ kettős jelentéssel bír: önnön mélyének ill. a valóság mélységeinek bemutatása.
Ady korai forradalmi verseit optimizmus és a jövőben való hit hatja át. Ilyen versei pl.: Dózsa György unokája; A csillagok csillaga; A hadak útja. 1908. után megjelenő forradalmi verseit már áthatja a kétség, a felelősség és a jövőért érzett aggodalom. Király István szerint ezekben a versekben a távlatos-emberség mutatkozik meg. K. I. szerint Ady két meggyőződésű forradalmár: tudja azt, hogy élni csak a forradalomért érdemes, de tisztában van azzal is, hogy a forradalom részben önámítás ~ nem old meg semmit.
Elméleti munkáiban is ír a forradalomról. Két tanulmányt ír Petőfiről, akit forradalmi előképének tekintett: Petőfi nem alkuszik. Ezekben a tanulmányokban tulajdonképpen nem is Petőfiről, hanem magáról ír. Felsorolja egy jó forradalmár tulajdonságait: szenvedélyes, lelkes, nem megalkuvó, önfeláldozó. Ugyanakkor a hibákra is rámutat: nem realista, önző, lelki értelemben gyermek. Leírja, hogy egy igazi forradalmár ilyen lelkülettel bír ~ de minden forradalmár elbukik. Szerinte 1849-ben Petőfi már látta 1847-es álmainak a kudarcát és még mielőtt álmai végképp összeomlottak volna, a halálba menekült Segesvárnál.
A tűz csiholója
A versben Ady a prométheuszi tettet dicsőíti: a világirodalom első forradalmának, az istenek világát meglopó Prométheusz bátor tettét tartja. A forradalmárok egy isten utódai, akik az állati sorból felemelik az emberiséget. A szimbolista vers jelentésrétegeiből kiolvashatjuk azt is, hogy a forradalmárok sorsa a szenvedés.
A márciusi naphoz
Szélsőségesen kemény hangnemű, blaszfémiába (káromlás) hajló vers. Anti-himnusznak tekinthető, mely Isten verését kéri a magyarságra. A cím jelképessége: a mindenre és mindenkire kiterjedő forradalomhoz kapcsolódik. A vers helyzetértékelésére jellemző, hogy a lírai én dühe kiterjed az ős magyarkodóktólaz újgazdagokig mindenkire. Legmegrázóbb sora: „Mert itt kell gyilkolni…”. Érdekesség: zárójelbe tett mellékversekkel kezdődik és végződik és a fővers zárlatában csatasorba állítaná a bús Magyarországot.
Nekünk Mohács kell
Egy másik anti-himnusz a vers. Az előzőnél egy kicsit enyhébb. Az ostorozó hazaszeretet mellett megjelenik benne az önostorozás. Megindokolja a büntetések jogosságát. Ez a nép veréshez szokott, és a jólét, a büntetlenség hozná a pusztulást. A magyarság minden történelmi előremozdulása egy nagy tragédia után következett be.
A fajok cirkuszában
A vers központi jelképe a világméretű porond, melyen amagyarság csak epizódszereplő – bohóc. Másokat nevettet, véd és másoktól szenved el sérelmeket. A magyar nép másolt, a magyarság húsvéttalan. A versben előforduló faj, fajta fogalom a vérségi és lelki együvé tartozásra utal.
Magyarságverseinek új csoportja 1912 körül jelenik meg. Ezen versek hangneme emlékeztet a késői forradalmi versek hangnemére. Ady optimizmusa, magabiztossága eltűnik és átadja helyét a kérdésfelvetésnek, vallomásnak és a nemzetostorozásnak. Legfontosabb kérdései: van e jövője a magyarságnak? Lehetséges e a Kárpát-medence népei között az összefogás? Túléli e magyarság a következő évszázadot? Van e magyar sors? ~ Király István szerint Ady magyarsága sorsos magyarság. (Magyarnak lenni nem vállalás, hanem sors kérdése. Magyarnak lenni nem dicsőség és nem is érdem, hanem egy lehetőség, hogy bizonyítsa az illető az emberségét.)
A föl-földobott kő
A hazaszeret verse, legmeghatározóbb költői eszköze a gravitáció szimbólum. A hasonlító ebben a jelképben a kő, a hasonlított pedig az ország, a föld.
Kulcsversszak: 5, vszk. Ennek jelentése kettős: az ország fiai, így a lírai én is hasonlítanak az anyaföldhöz ~ lélekben legalábbis; a lírai én önostorozása is kiolvasható.
Hangnem: bensőséges, vallomás jellegű. A 4. vszk.-ban a Biblia sorai idéződnek.
A lírai én számára a haza=Istennel.
Zárlat: fájdalmas hangon szólal meg a lírai én. A halálig tzartó hűség motívuma jelenik meg.
Ady kuruc versei
1909-ben, Szeretném, ha szeretnének c. kötetben jelentek meg ciklusba gyűjtve. Az első vh. Kirobbanása után újabb ciklus jelent meg. A magyarság versek sajátos típusának tekinthető. Népies helyzetdalok. Mintájukul Thaly Kálmán 13. századi versei szolgáltak. A kuruc versek közös jellemzője a fájdalmas hang és egy elbukott nemzet sorsa felett érzett aggodalom kifejezése. Jellemző még a kívülállóként való megszólalás.
Bujdosó kuruc rigmusa
A vers 2 részre osztható.
Az első 4 vszk. a fájdalmas hangú panasz kifejezése, a 2. 4 vszk. az elveszett, feladott haza megsiratása. A vers formálisan úgy olvasható, mintha lengyelországi száműzetésben írta volna egy kuruc vitéz, ahol elsiratja hazáját és az elveszett szabadságharcot. Elpanaszolja, hogy a haza semmit sem adott neki, felrója Magyarország hálátlanságát. Ugyanakkor mégis ide sírná vissza magát. A vers Adyra jellemző motívumai karakterisztikusan vannak jelen ~ dacos mégis-morál.
Szervező elem: ellentét. A versben a szimbolizmus csak nyomokban van jelen.
Képanyag: népdal ill. kuruc-kori vers hangulatát idézi.
Sípja régi babonának
Alcím: Bujdosó magyar énekli.
A kuruc versekben általában a jobb sorsra érdemes, reménytelenül lázadó, méltatlanul elbukott és bukásában felmagasztosult ember panaszai szólalnak meg. A versben visszatér Ady nemzetostorozó hangja. Nem siralom, hanem bírálat: magyarság-kritika.
Hangnem: egyszerre meditativ, ugyanakkor kegyetlen.
Cím: a vers központi jelképére utal. A régi babona sípja pogány időkre utal vissza ~ a sámánhangszerre, melyekkel kötni és oldani lehetett (átkot).
Az alcím és a versindító alaphelyzet arra utal, hogy a vers egy hazáját elhagyó kuruc vitéz éneke.
Kulcsversszak: 3. vszk. ~ átkot szór népére.
Zárlat: nyomatékosítja az átkot.
A háborús évek költészete
(Ady utolsó korszaka)
A korszak jellemzői
Apokaliptikus hangvétel (a végső pusztulás érzetének megéneklése)
Emlékidéző jelleg (a közel és a régmúlt emlékei megszépülve jelennek meg a versekben)
Látomásszerűség (visszatér az első évek látomásos hangja)
A szánalom és a részvét újbóli megjelenése
A látomások középpontjában nemcsak a nemzet, hanem az egész emberiség sorsa áll.
A háborús évek versei az 1918-as A halottak élén c. kötetben illetve halála után megjelentetett Az utolsó hajók (1923) c. kötetben jelentek meg.
Emlékezés egy nyár éjszakára
Ignotus szerint a legnagyobb háborús vers Babits Húsvét előtt c. verse mellett. A háború kitörésének elő éjszakáját mutatja be. Ez egy különös vers ~ szabad vers, érzékelteti az események szokatlanságát.
Hangnem: meditatív, emlékidéző.
Kulcssor: „különös nyár éjszaka volt”
Szimbolista jelként a „véres lakodalom” jelenik meg.
A versben elbeszélt történet szintén különös. A lírai én megemlékezik azokról a csodás előjelekről, melyek a háború kitörését előzik meg:
·Felgyullad a méhes
·A legszebb csikó eltöri lábát
·Megszólal a néma szolga
·Elveszik a jó kutya
(értékvesztésre + a káoszra utalnak ezek a szimbólumok)
A lírai én és az ember tehetetlenségérzete fogalmazódik meg. A zárlat a reményveszett lírai én Isten keresésére, Isten várására utal.
Ember az embertelenségben c. versében a lírai én mintegy felszólítja önmagát a kitartásra, küzdésre. A múlt kincseinek és a tegnapnak a szívben történő elraktározására.
Mag hó alatt c. versében önmagát, mint eljövendő szép tavaszra váró magot eltemeti, elülteti a jelen sivár földjébe.
Az eltévedt lovas c. versében értékelve a háborús évek történéseit azt a gondolatot fejti ki, hogy a magyarság, de lehet, hogy az emberiség sorsa egy történelmi tévedés.
AJÁNLOM AZ OLDALT
